Megegyeztünk, hogy az utolsó együtt töltött éjszakánk lesz a legboldogabb és elfelejtjük hogy létezik egyáltalán holnap.

Egy ideig működött is-- jól szórakoztunk azon hogy Oscar eltűnt, majd felrohantunk a padlásra, hogy átnézzük a fényképeinket, találjunk egyet, amit Lonnie magával vihet... és ahogy rájuk néztem, rájöttem hogy ez már mind a múlté, és már nem lesz több ilyen alkalom, nem tudtam mihez fogok kezdeni, majd sírni kezdtem, ő pedig átölelt.

Azt mondta tudja, hogy nehéz lesz, de az élet megy tovább.

Mire azt feleltem, hogy nem akarom az életem tovább élni nélküle.

Ekkor ő is sírni kezdett.

Annyira kimerültem, biztosan elaludtam a karjaiban. Reggel felébredtem, és ekkor már egyedül voltam.